Nagy multinacionális vállalatok, főleg amelyek export centrikusak, (azaz majdnem mindegyik) amellett hogy a hagyományos értelemben vett könyvelési feladatokra koncentrálnak, nemzetközi könyvelési funkciót is ellátnak.
A nemzetközi könyvelés több dologban is különbözik a hagyományos könyveléstől, több a vállalatközi (angolul intercompany) forgalom, illetve, hogy egy adott országból kiáramló export, attól függetlenül, hogy az értékesítési terület külföldön van, úgyszintén az exportőr országban kerül elszámolásra. Természetesen az alapvető könyvelési szabályok, és alapelvek ugyanúgy érvényesek -tartozik, követel, elhatárolások stb. - a nemzetközi elszámolásokra, (néhány kivételtől eltekintve, csak példaként említve azt, hogy a vevő-szállítói fogalomkör átértékelődik, hiszen a vállalatközi elszámolásokban, az anyavállalat, ha vevőként jelenik meg, és egy másik országban lévő leányvállalatának szállít, akkor az a leányvállalat elméletileg (de legalábbis fogalomkörében mindenképpen) szállítóként jelenik meg.)

A nemzetközi könyvelés alapvető elszámolásai a bevételekre, (külön kimutatva a vállalatközi elszámolásokat) a költségekre, a szállítmányozási és raktározási, és a reklám és promóciós és egyéb kiadásokra bomlik. (az egyéb kiadások meglehetősen meghatározó része az árfolyamkülönbségek miatti eltérés (FOREX) könyvelés, ami egyértelműen export-specifikus)

Nézzük egy példán keresztül ezek felmerülését, és legjellemzőbb előfordulási formáit.

Tegyük fel, hogy egy kanadai központú juharszirup gyártó multinacionális cég, dél amerikai országokba exportál. A szállítandó termék költsége a belföldi termeléstől jön, ha vállalatközi elszámolásról beszélünk, akkor általában nagyon minimális árréssel (nemzetközi gyakorlat 6% körüli érték, ami az általános HQ (vállalati központ) költségek finanszírozásához való áttételes hozzájárulás is lehet.)(Ha belső értékesítés történik egy leányvállalat részére, akkor az itt jelentkező bevétel konszolidáltan jelentkezik, míg a helyi könyvelésben - nem nemzetközi, latin amerikai- ez lesz a költségtényező). Ha harmadik személynek, egy adott latin amerikai ország nagy disztribútorának, vagy stratégiális vevőjének adunk el, ott természetesen már rögtön 20-25%-os, vagy ennél is magasabb árrést terhelünk. A terméket logisztikai szállítmányozó cég szállítja a helyszínre, itt merül fel rögtön a szállítmányozási költség, ami elkülönül általában a két ország közti, és belföldi szállításra. A szállítási költség gyakorlat szerint akár tovább is terhelhető a vevőre. A reklám és promociós költségek kizárólag az exportált termékre vonatkozhatnak, ha segítik a termék továbbértékesítését. (Mivel e terület koordinációja fontos lehet az esetleges visszaélések elkerülésének érdekében, általában a nagyobb összegű kifizetéseket, a HQ-ról intézik). Az egyéb költségek, és köztük az említett FOREX felmerülése számottevő. Mivel a szállítás és a konkrét fizetés (ami lehet 60-90 napos határidős, nemzetközi gyakorlatban) egymástól eltér, és a számlakiegyenlítések általában helyi valutában történnek, a helyi valuta-dollár árfolyammozgás a számlázás és a fizetés időpontja között, alakítja a dollárban történő elszámolások végegyenlegét.