Portré: Keresztély Dezső
"Beleszülettem az ingatlanszakmába."
Keresztély Dezső, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Budapest-Pest megyei kirendeltségének vezetője, a Magyar Ingatlangazdálkodók Szövetségének elnöke ez év júniusában, az Ingatlanexpo alkalmából vehette át az újonnan alapított "A magyar ingatlanszakmáért" kitüntetést. Gratulálva a rangos elismeréshez, érthető módon felvetődik a kérdés: hogyan került kapcsolatba az ingatlanszakmával?
-Némi túlzással azt is mondhatnám: beleszülettem... Édesapám Mosonmagyaróváron a Városgazdálkodási Vállalat egyik középvezetője volt. Nyaraimat középiskolás koromban technikus gyakornokként, majd főiskolai hallgatóként ennél a cégnél dolgoztam végig, így azután egy percig sem volt kétséges, hogy a diploma megszerzését követően én is itt állok majd munkába.
-Mosonmagyaróváron kezdte, majd Győrött folytatta a munkát...
-Húsz évig dolgoztam a győri ingatlankezelő vállalatnál, felfelé lépegetve a hivatali lépcsőfokokon: öt évig termelési osztályvezető voltam, öt évig műszaki igazgató, majd egy teljes évtizeden át igazgató.
-Ezt követően került Budapestre?
-Nem, közben 1993 és 1997 között a vállalkozói területre is "kirándultam". A Mischek Hungária Építő Kft. csábított el. A Mischek Ausztria egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő cége; Magyarországon jelentős szerepet játszott a győri ipari park létrehozásában. Elsősorban az ingatlanfejlesztési feladatok vonzottak ide, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy ebben az időszakban főként kivitelezéssel foglalkoztunk. Innen hívtak Budapestre; azóta a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Budapest-Pest megyei kirendeltségét vezetem.
-Ez a feladat miért vonzotta?
-Ebben a munkakörben az ingatlanszakma szinte minden területét ismerni és művelni kell. Gazdálkodunk az ingatlanvagyonnal, kezelünk, forgalmazunk ingatlanokat, esetenként fejlesztéssel is foglalkozunk, és gyakran találkozunk műemléki feladatokkal is.
-A műemlékvédelem, úgy tudom, már nem volt az ön számára idegen terület...
-Valóban, győri működésem időszakára esik a város belső, műemléki területének megújítása. Azóta is, ha végigmegyek ott a belvárosi utcákon, sokan megállítanak, mondván: amikor önök csinálták, milyen jól mentek itt a dolgok! Pedig az utódom is kitűnő szakember, és ugyanolyan felelősséget érez a múlt emlékei iránt, mint én. Nem rajtam múlott a siker, hanem a körülményeken. Azon, hogy akkor jutott rá pénz.
-"A magyar ingatlanszakmáért" kitüntetést az indoklás szerint a szakma megszervezéséért végzett áldozatos munkájáért kapta. Mikor kapcsolódott be ebbe a munkába?
-A rendszerváltozás előtt az ingatlangazdálkodóknak, ingatlankezelőknek két szakmai szervezete működött: külön társaságba tömörültek a fővárosi és a vidéken működő szervezetek. A magam részéről 1978-ban kapcso-lódtam be a székesfehérvári székhelyű, 1964-ben alapított Ingatlankezelők Társasága munkájába, ahol a műszaki szakbizottság elnöke, 1982-től az elnökség tagja, 1986-tól pedig alelnök voltam.
-Hogyan alakult a szervezet élete, működése a rendszerváltozás időszakában?
-A nyolcvanas évek végén, amikor már érezhető volt a társadalmi szervezetek mozgásterének növekedése, 1988-ban sikerült a két szakmai szervezet együttműködését megszervezni, és a Magyar Gazdasági Kamarán belül egy egységes ingatlankezelői tagozatot létrehozni. 1991-ben született meg az Ingatlan- és Vagyonkezelők Szakmai Szövetsége, amelyhez azután azoknak az ingatlanközvetítőknek a szegedi székhelyű szervezete is csatlakozott, amelyet a hajdani ingatlankezelő vállalatok ilyen feladatokkal foglalkozó, önállóvá vált részlegei hoztak létre. Szervezetünknek, a Magyar Ingatlangazdálkodók Szövetségének 1997 óta vagyok elnöke.
-Milyen a kapcsolatuk az ingatlanszakma többi szervezetével, mindenekelőtt a Magyar Ingatlanszövetséggel?
-Minden olyan ügyben, amely a szakma érdekét szolgálja, legyen az törvényjavaslatok véleményezése, érdekképviselet vagy érdekvédelem, együttműködünk. Azokat az elképzeléseket azonban, hogy valamiféle egységes szervezetet kellene létrehozni, nem tartom szerencsésnek. Két, világosan és jól elhatárolható szakterületet képviselünk; ugyanakkor az is tény, hogy vannak bizonyos átfedések a két szervezet tagsága között. Nálunk is vannak ingatlanforgalmazók, ott is vannak ingatlangazdálkodók. A kettős tagság vitathatatlanul jelentős terheket ró a kisebb tagszervezetekre, az ebből adódó gondokat azonban úgy lehetne megnyugtató módon áthidalni, hogy az, aki nálunk tag, ott pártoló tag lehessen, és viszont.
-Ön évek óta Budapesten dolgozik, ugyanakkor továbbra is győri lakos. Nem okoz gondot ez a kétlaki élet?
-A hét öt munkanapján itt lakom, a Nagymező utcában, a hét végén pedig hazamegyek. Az utazás időtartamát tekintve Győr egyébként nincs messze; a probléma legfeljebb annyi, hogy péntek esténként egy kicsit zavar a győri, kertvárosi csend és nyugalom, hétfőnként pedig vissza kell szoknom a budapesti zajhoz.
Csík István